Mi a férjemmel ateisták vagyunk. A gyerekeink sincsenek megkeresztelve. De az a gyerek, aki délután 3-kor még az oviban van, automatikusan végigüli a Bibliaismeretet. A baj az, hogy bár nem hittan, és nem térítés, de mégis folyik ilyesmi is ott.

Karácsonykor én is végigültem, meghallgattuk együtt Jézus születésének történetét. Nagyon szépen mesélte el a hölgy. Élvezet volt nekem is. Ami nem tetszett, hogy mutogatta a Bibliát, hogy ebbe a szent könyvben van ez leírva, és mert ide van írva, ezért ez így igaz. Külön kihangsúlyozta, hogy ez nem mese, ez így volt. Énekelnek is, vallásos dalokat, ez szintén nem bibliaismeret.

A probléma itthon kezdődött, amikor a fiam elkezdett kérdezni, és én nem tudtam megmagyarázni egy 4-5 éves gyereknek, aki nagyon érzékenyen reagál a halál témájára, miért is halt meg Jézus. Aztán elkezdett velem vitatkozni, mikor azt mondtam, hogy mese. Mert számomra az. A Mátyás királyos mesék is mesék. Nem akarom vallásosra nevelni. De mivel megünnepeljük a keresztény ünnepeket beszélünk róla. Azt is elmondom, vannak, akik ebben hisznek, de én nem. És még nem érzem szükségét, hogy sok bibliai történetet megismerjenek. Majd később. Ősztől valószinűleg megint ott lesz a Bibliaismeret. Valószínűleg akkor már nem tudom őket elhozni onnan. De nem is akarom, hogy végighallgassák. Nem tudom mit csináljak.

Nekem nem a bibliai történetekkel van bajom. Úgy gondolom, a Biblia értéket hordoz, és fontos ebben a kultúrában élő embernek valamilyen szinten ismerni. Része az alapműveltségnek, minthogy része az Ohm törvénye vagy a Thales tétel. Egyiket sem ismerik a fiaim. Ráérnek még vele. A Bibliával is. De arról beszélnek nekem, hogy nem hittan, nem térités, csak Bibliaismeret (bibliai mesék) van nekik. Közben én úgy látom, hogy egy kis Bibliaismeret meg egy kis Bibliaismeret mögé bújtatott térités. (Ez megtévesztés Bibliára hivatkozva. . . ) És a kérdéseire a gyerek még választ sem kap ott.

Én nem akarom hitemet/nem hitemet senkire ráerőltetni, mert tisztelem a másik értékrendszerét, hitét, egyéniségét. És nem is tűrom el, hogy más rám erőltesse. Nyolc csoport van az oviban. Senki nem jár át más csoportból az órára. Év elején aláirattak egy papírt, hogy akarom-e a Bibliaismeretet. Azt írtam, hogy nem. Erre, aki ott van abban a csoportban, az végigüli. Nem viszik át arra az időre másik csoportba. Pedig erről a szülők joga és kötélessége dönteni. Nem tisztelik a döntésünket.

Az a gyerek, aki 3-7 éves kora között négy éven keresztül hallgatja a téritést minden héten, arra hat. Én meg azt szeretném, hogy akkor válasszon, amikor elég nagy lesz hozzá. Nem amikor még ennyire befolyásolható.
Történtek érdekes vallással kapcsoltos események a családunkban. Ezért ha vallás választ a gyerekem, akkor annak örülnék, ha nem a katolikust választaná. És ez a módszer, ami az oviban van, engem erősen arra emlékeztet, hogy nincs szabad választás...

(Anna, Budapest)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.