47 éves vagyok, két gyerekem van, 5 évvel ezelőtt elváltam, de azóta még rosszabb minden….

A gyerekek anyja lelépett, a váláskor nekem ítélte a gyerekeket a bíróság, a volt feleségemet pedig havi 60000 Ft tartásdíj megfizetésére kötelezték. Amikor nekiszaladtunk a válásnak, úgy éreztem, már mindenkinek az lenne a legjobb. Akkor a kisebbik lányom 7, a nagyobbik 11 éves volt. Nem tudtam, mit vállalok azzal, hogy a közös felügyeletbe belemegyek, de azóta nemhogy javult, inkább romlott a kapcsolatunk az édesanyával.

A volt nejem van megsértve, ha a lányok nem veszik fel a telefont. Aztán jövök én: engem bombáz a hívásaival, engem hibáztat, ha a lányok nem akarnak vele beszélni, én vagyok a gonosz, mert szerinte én mosom a lányok agyát, hogy ne beszéljenek vele.

Pedig a lányok nagyok már. Értelmesek és átlátnak az anyjukon. Amikor nem kellettek, elhagyta őket, innen már nehéz újraépíteni a kapcsolatot, a bizalmat velük. És most bosszút áll – legalábbis ezt hiszi – azzal, hogy formálisan eljátssza a gondoskodó, figyelmes anyát, de: leginkább mindenbe beleszól. Ha sportprogramról, ha tanulásról, ha barátnőkről van szó, vagy esetleg étkezésről, vásárlásról vagy szórakozásról… Mindenkor mindenbe…Élhetetlen az életünk. Ha én próbálok meg beszélni vele, lecsapja a telefont, ha én kezdeményezek egy témát, neki az a fontos, hogy bebizonyítsa, ő találta ki hamarabb, ha pedig valóban kellene dönteni valamiben közösen, hirtelen elérhetetlen, és csak arra vár, hogy rohanjon a gyámhatóságra feljelenteni. Ott rendszerint már körberöhögik, mert mondvacsinált okokkal jelentkezik a hatóságnál, a lányok viszont csak azt érzékelik, hogy anya támad..Támad és támad, számon kér és követel…És szép lassan elvadítja maguktól a lányokat…

Hagyjam? Ne hagyjam? Hol van az én határom és lehetőségem abban, hogy végre élhetővé váljanak a mindennapjaink, és ne egy zsarnoktól kelljen reszketni, hogy mikor kapunk megint egy újabb gyámhatósági figyelmeztetést a semmire? Miért jó ez a volt nejemnek? Segítsenek, elakadtam…