Origomed 2012.09.10. 09:25

Papíralapú élet

47 éves vagyok, két gyerekem van, 5 évvel ezelőtt elváltam, de azóta még rosszabb minden….

A gyerekek anyja lelépett, a váláskor nekem ítélte a gyerekeket a bíróság, a volt feleségemet pedig havi 60000 Ft tartásdíj megfizetésére kötelezték. Amikor nekiszaladtunk a válásnak, úgy éreztem, már mindenkinek az lenne a legjobb. Akkor a kisebbik lányom 7, a nagyobbik 11 éves volt. Nem tudtam, mit vállalok azzal, hogy a közös felügyeletbe belemegyek, de azóta nemhogy javult, inkább romlott a kapcsolatunk az édesanyával.apa és lánya.jpg

A nagyobbik lányom bőven kamaszkorban van, vele különösen nehéz alkalmasint beszélgetni, a kisebbikkel még csak-csak lehet, de mindketten azt sérelmezik a leginkább, hogy az anyukájuk minden nap akar velük beszélgetni. Mivel nálunk úgy van, hogy velem élnek a lányok, az anyjuknak van láthatása. Eddig nem is lenne gond, de a telefonos kapcsolattartás egészen egyszerűen botrányos.
Az anyjuk amúgy sem egy higgadt fajta, a lányok meg nagyon érzékenyek, az anyjuk azonban sosincs arra tekintettel, hogy nekik mi a jó. Naponta többször is hívja őket – nekik már van saját mobiljuk -, és azt érzem, érzik, hogy rájuk akaszkodik, nem hagyja őket békén mindenkinek az lenne a legjobb. Akkor a kisebbik lányom 7, a nagyobbik 11 éves volt. Nem tudtam, mit vállalok azzal, hogy a közös felügyeletbe belemegyek, de azóta nemhogy javult, inkább romlott a kapcsolatunk az édesanyával.

A volt nejem van megsértve, ha a lányok nem veszik fel a telefont. Aztán jövök én: engem bombáz a hívásaival, engem hibáztat, ha a lányok nem akarnak vele beszélni, én vagyok a gonosz, mert szerinte én mosom a lányok agyát, hogy ne beszéljenek vele.

Pedig a lányok nagyok már. Értelmesek és átlátnak az anyjukon. Amikor nem kellettek, elhagyta őket, innen már nehéz újraépíteni a kapcsolatot, a bizalmat velük. És most bosszút áll – legalábbis ezt hiszi – azzal, hogy formálisan eljátssza a gondoskodó, figyelmes anyát, de: leginkább mindenbe beleszól. Ha sportprogramról, ha tanulásról, ha barátnőkről van szó, vagy esetleg étkezésről, vásárlásról vagy szórakozásról… Mindenkor mindenbe…Élhetetlen az életünk. Ha én próbálok meg beszélni vele, lecsapja a telefont, ha én kezdeményezek egy témát, neki az a fontos, hogy bebizonyítsa, ő találta ki hamarabb, ha pedig valóban kellene dönteni valamiben közösen, hirtelen elérhetetlen, és csak arra vár, hogy rohanjon a gyámhatóságra feljelenteni. Ott rendszerint már körberöhögik, mert mondvacsinált okokkal jelentkezik a hatóságnál, a lányok viszont csak azt érzékelik, hogy anya támad..Támad és támad, számon kér és követel…És szép lassan elvadítja maguktól a lányokat…

Hagyjam? Ne hagyjam? Hol van az én határom és lehetőségem abban, hogy végre élhetővé váljanak a mindennapjaink, és ne egy zsarnoktól kelljen reszketni, hogy mikor kapunk megint egy újabb gyámhatósági figyelmeztetést a semmire? Miért jó ez a volt nejemnek? Segítsenek, elakadtam…

A bejegyzés trackback címe:

https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr364753416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joló 2012.09.10. 12:40:50

Feleséged egyre jobban szembe kerül a lányokkal, akik pontosan érzékelik,mekkora bűnt követ el velük szemben az anyjuk, a megosztó álláspontjával.
Továbbra is légy a lányaid gondoskodó, szerető apja, akivel mindig mindent megbeszélhetnek, és ha veled ellentétes instrukciókat ad nekik az anyjuk, beszéld meg velük, hogy minek milyen következményei lesznek, vagy lehetnek. Meglepődsz, mennyire átlátják a lányok, hogy ki a biztos pont az életükben.
süti beállítások módosítása