Aztán kérdezünk. Biztos, hogy a válság? Azért mert az euró az égbe szökött? A narancsbőrnek is az euró az oka? És aztán csönd, gondolkozik, kicsit magyarázza a bizonyítványát, kicsit azért feloldozza magát, de alapjaiban meggyőződése, hogy hamarabb volt a gazdasági válság, mint a házasságáé.

Nem kizárt, hogy van hatása a családok kasszájára annak, hogy a gyerekek hátitáskája idén már 27%-os áfával terhelt, az sem, hogy a vonaljegy drágább, mint 1 liter tej, de hajlamosak vagyunk a magánéletünk hullámvölgyeit külső tényezőnek vagy másvalakinek felróni. Aztán a sikereket meg bekebelezzük persze, mert ilyen az emberi természet. A kudarc más miatt van, a rosszindulatú főnök és a mért-nem-veszi-észre-az új-frizurámat férj miatt, ugyanakkor a sikerért keményen megdolgozunk, az a sikerélmény jár nekünk.

Meghozni a döntést arról, ami minden családtagra nézve bénítólag hathat, nem könnyű. Ha azonban megkapargatjuk a felszínt, és a kérdéseket végigpörgetjük magunkban, jó esélyünk van arra, hogy egyszer szembetalálkozzunk önmagunkkal. Azzal az emberrel, aki a kudarcot képes vállalni és elfogadni, hogy ő maga is hibázhat.

Innen felállni ugyanis lehet, hogy nehezebb, de legalább annak valóban van értelme.