Origomed 2012.11.15. 11:19

Mérgező szülők

crazydad.jpg

Dr. Susan Forward könyvét énkép kalauznak is nevezhetnénk, kiváló képet kapunk belőle arról, hányszor és hogyan gyalogolnak bele a szülők a gyermek lelkébe úgy, hogy fel sem fogják, milyen károkat okoznak benne akár egy életre. Ha valaki nem fél attól, hogy olyan tükörbe néz ennek a könyvnek az elolvasásával, amiből a visszanéző én-kép kicsit nemtetsző lehet, ne olvassa! Aki viszont nem akarja a gyerekét tönkre tenni, az ne habozzon, lapozzon!

Manipulátortípusok

Van az irányításnak a közvetlen beleszólásnál kifinomultabb és leplezettebb, ám éppen annyira károsító hatású formája: a manipuláció. A manipulátorok kérés nélkül kapnak meg bármit, amit csak akarnak. Soha nem kell attól tartaniuk, hogy vágyaik nyílt közlésére elutasítás lesz a válasz    

A „segítő”. Ahelyett, hogy elengedné a gyermekét, olyan helyzeteket teremt, amelyekben a felnőtt gyereknek „szüksége van rá”. Ez a fajta manipuláció gyakran jó szándékú segítségnek tűnik, amit viszont senki nem kért. Amikor a „gyermek” mégis összeszedi a bátorságát, és beszél szüleinek az érzéseiről, azok rendszerint könnyező mártírrá válnak. A gyermeket pedig minden esetben elfogja a bűntudat, és igyekszik mentegetőzni. A manipuláció sarokba szorítja az embereket: ha szembeszegülnek, meg kell bántaniuk valakit, aki „csak kedves akar lenni”. Legtöbbjüknek könnyebb, ha engednek.

Ünneprontók. A manipulatív szülők az ünnepek alkalmával vannak igazán elemükben. Ilyenkor szinte karácsonyi jókívánságként osztogatják a bűntudatot. Az ünnepek általában felerősítik a már meglévő családi konfliktusokat. Ha a gyermek valamilyen okból kihagyja például a karácsonyi vacsorát, a szülők olyan lelkiismeret-furdalást és bűntudatot keltenek benne, hogy biztosak legyenek: megbánta a döntését…

Bezzeg a húgod… Sok az olyan mérgező szülő, aki az egyik testvért a másikkal kedvezőtlenül hasonlítja össze. Emiatt az érintett gyerek úgy érzi, hogy nem tesz eleget szülei szeretetéért. Ez arra sarkallja a gyereket, hogy mindent megtegyen, amit a szülők akarnak, csak hogy elnyerje kegyeiket. Ez az oszd meg és uralkodj taktika gyakran azokra a gyerekekre irányul, akik túl önállóvá kezdenek válni, és ezáltal fenyegetik a családi egyensúlyt. 

A saját identitás hiánya

Azoknak a szülőknek, akik békében vannak önmagukkal, nincs szükségük arra, hogy felnőtt gyerekeik életébe beleszóljanak. De a mérgező szülőket a saját életük miatti mélyről jövő elégedetlenség és az elhagyatottságtól való félelem mozgatja. Gyerekük önállóságát úgy élik meg, mint egy testrész elvesztését. Ahogy a gyerek idősebb lesz, a szülő számára úgy válik egyre fontosabbá, hogy manipulációkkal továbbra is függőségben tartsa. Amíg a mérgező szülőknek sikerül elérniük, hogy gyerekük kisgyereknek érezze magát, addig fenn tudják tartani az irányítást.

Ennek következtében az irányító szülők felnőtt gyerekeinél gyakran tapasztalható az elmosódott identitástudat. Nehezen tudják magukat a szüleiktől különálló személyiségnek tekinteni. Nem tudnak különbséget tenni a saját és a szüleik igényei között. Tehetetlennek érzik magukat.

Minden szülő addig irányítja a gyerekét, amíg az nem képes ura lenni a saját életének. Normális családokban az átmenet röviddel a kamaszkor után bekövetkezik. A mérgező családokban ez az egészséges leválás évekkel eltolódhat – vagy akár soha nem is kerül rá sor. Csak akkor történhet meg, ha a gyermek végrehajtja azokat a változásokat, amelyek képessé teszik rá, hogy átvegye az irányítást saját élete fölött.

A bejegyzés trackback címe:

https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr884898390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.