Origomed 2012.11.10. 13:20

Minden kezdet

A felhívást olvasva elgondolkodtam, vajon a mi történetünk vajon a boldogabbak közé tartozik-e, de az utóbbi nyugodt évekre alapozva azt hiszem, kijelenthetem már, hogy igen. 

TT.jpg

Pedig nem kezdődött könnyen a mi történetünk sem. A férjem, István akkor vált, amikor megismerkedtünk. Természetesen a környezetében mindenki azt gondolta, miattam rúgta fel a harmonikusnak látszó családi környezetet amiben élt, így, ezzel a bélyeggel homlokomon kezdtünk neki a közös életünknek. A volt felesége, Erika az első perctől gyűlölt, igen naivnak kellene lennem, ha nem tudnám, miért. Haragudott rám, amiért fiatalabb vagyok, utált, amiért a volt férje társat talált magának és nem ugyanabban a keserű önsajnálatban fetrengett, mint ahol ő töltötte a hétköznapjait és amellyel a házasságát is tönkretette. És persze akadt még egy fontos dolog, Imi, a kapcsolatukból származó és István révén az én életembe is megérkező kisfiú nagyon hamar megkedvelt. Talán ez bosszantotta a legjobban. Nem elég, hogy el kellett szenvednie a tudatot, a volt férje bizony akár boldog is lehet mással, de még a saját fia is szeretettel beszélt rólam. Megtett persze mindent, hogy ne így legyen. Igyekezett besározni Imi előtt, elmondott mindennek, idegennek, bűnösnek, rossz életűnek és igyekezett a lelkére kötni, hogy ne fogadjon szót nekem és ne is vegyen emberszámba, hiszen “semmi köze hozzám”.

Azonban egy nap Tünde kórházba került. Mint kiderült, a múló rosszullétnek induló esetnek egy hetes gyógykezelés lett a vége. István dolgozott, úgyhogy nem maradt más, vettem egy nagy levegőt és bevittem Imit a kórházba. Látta az anyja arcán átfutó érzelmeket, amikor a kezét fogva beléptem a kórterembe. És még mielőtt Erika szóra nyithatta volna a száját, Imi megelőzte és a maga nyolc éves komolyságával azt mondta:

- Anya, most ne haragudj, most beteg vagy. És azért jöttünk, mert Tünde azt mondta, örülni fogsz nekem. De örülj most neki is!

Ott és akkor valami megváltozott. A következő láthatás után Imi egy doboz palacsintával érkezett haza.

- Anyával együtt csináltuk, mert tudjuk, hogy szereted - mondta, én pedig a meglepődéstől nem jutottam szóhoz. Egy rövid emailben köszöntem meg a nekem küldött édességet, amelyre válaszként csak annyi érkezett: “Lehet ez egy új kezdet?”

Az elmúlt években már sokszor volt alkalmunk személyesen beszélgetni. Barátnők nem leszünk, de megtanultuk tisztelni egymást és együttműködni egy olyan helyzetben, ahol nem mi vagyunk fontosak, hanem azok, akiért, akikért felelősséggel tartozunk.

Tünde, Kecskemét




A bejegyzés trackback címe:

https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr214900184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.