Talán éppen karácsonykor találhatják meg a szülőket a legváratlanabb kételyek. "Ki hozza az ajándékokat? Hogyan kerülnek a fa felső ágaira is díszek? És hogyan lehet, hogy a Jézuska nincs itt, de itt hagyta a csengőjét?" A gyerekek csodálatosak, hiszen csak ők tesznek fel ilyen horderejű   kérdéseket az ünnepi asztalnál...

jézuska.jpg"Tudod, meghal a végén, nem igaz?"


Képzeljük el azt a családi alaphelyzetet, ahogy díszítjük a fát, készülünk a szentestére és a gyerekek izgatottan várják az ajándékbontást! A konyhában nagyi gyúrja a bejgli tésztáját, a kisunokák darálják a diót és a férj csekély lelkesedéssel ugyan, de mégis belefaragja a fát a talpba, bár gondolataiban sokkal inkább a Barcelona utolsó gólját játssza le "Reply" felirattal a fejében őrült csatakiáltásoktól hangosan. 

És a gyerek ilyenkor kérdez, kegyetlenül, a tágra nyílt szemekből áradó kíváncsiság csontig hatoló figyelmével.

"Apa, hogy lehet az, hogy a Jézuska hozza a fát, mégis te faragod be a talpba?"

Meg aztán:

"Flóráéknál úgy van, hogy amíg ők a szobájukban várnak, addig a Jézuska becsempészi a fát, mint egy fordított rabló, aztán gyorsan fel is díszíti azt. Én csak azt nem értem, hogy az Auchanban miért árulják azt a rengeteg díszt, ha Jézuskának amúgy is van egy csomó minden ember karácsonyfájára a világon, és miért haragszik anya, ha apát megkéri, menjen el abba a sorba, ahol szaloncukor-akasztót kell keresni, apa mégsem találja..."

És a választ bizony ilyenkor csípőből kell tudni, hogy fenntartsuk a magunk teremtette mesét és illúziót. Persze a szülők ilyenkor a legszívesebben kikiáltanak a feleségüknek/férjüknek a konyhába, vagy gyorsan fel kell hívniuk egy kollégát, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak neki, miközben a gyerek csak áll ott a megválaszolatlan kérdéseivel a szülei előtt, nem tudja, rosszat tett-e azzal, hogy nekiszegezte apunak-anyunak.

A legnehezebb azonban, amikor a gyerek kétszer karácsonyozik. Nehéz a szülőnek, de a gyerek persze várja a dupla ajándékok reményében. Meg néha azért is, hogy hátha végre apa és anya mégis kibékülnek...Az egyik szülőnél vallási hangulatban, a másiknál nem. A Jézuska azonban ott is van, ahol nincs jászol, nincs Betlehem, nincs háromkirályok, viszont az ajándékokat neki tulajdonítják. A világnak ez a része misztikus, izgalmas, rejtélyekkel teli, de egy felnőtt néha nem akarja megtörni ezt a varázst, ami a gyerekének kedves vagy varázslatos. Mégis eljön a pillanat, ahol valahogy állást kell foglalnia a szülőnek. A Nyusziban való csalódás is lehet borzalmasan nagy kiábrándulás...Hogy az nem is tud csokit és ajándékot tojni?...És hogy miért tojik a szekrénybe, ha aztán ugyanaz kikerült a kertbe a bokor alá? Miért nem oda tojik már eleve?...És ugyanez van a céges Mikulással, amikor a gyerek rájön, hogy az valójában Tibor bácsi, anya kollégája a 2. emeletről, sőt,  ez van a karácsonyi ajándékokkal is. A szülőknek előre fel kéne készülniük arra, hogy tudják, milyen irányba haladjanak ebben a témában. Meg kell tanulnunk, mit mondunk a gyereknek, ha az hinni akar a Jézuskában, csak mert mese vagy csoda, de ők maguk nem akarják eljátszani, hogy ebben ők is hisznek. Nagyobbat tud ütni egy gyereken évekkel később, ha kiderül, inkább elhazudják ezt nekik a szülők. Van gyerek, akinek ez akkora trauma, hogy utána már semmiben sem tud hinni. Nem akar többé levelet írni a Mikulásnak, nem akarja elhinni, hogy az angyalok hozzák az adventi ajándékcsomagocskákat, és csalódottakká válhatnak, ha meglátják, hogy a hipermarketben annyi a plüss rénszarvas, hogy a sajátjuk az ágyukban valójában egy szalagról lepottyant darab csak.

Úgy játsszunk együtt a gyerekkel ebben a világban, hogy gondolkozzunk előre kicsit. Csak annyira, hogy a következő lépést minimum modellezzük! Kicsit készüljünk fel ezekre a kérdésekre lélekben, hogy ne kelljen a gyereket magára hagyni, mert ezek fontos kérdések. Fontosak a gyerekek képzeletének gazdagításában, de fontosak a szülők hitelességét tekintve is. Nem kell véresen komolyan venni semmit, de magunk is kitalálhatunk olyan misztikumot, amitől a gyerek a  későbbiekben nem koppan nagyot. Aki kételkedik esetleg a mesék erejében, egyszer próbálják ki, hogy milyen belebújni az angyalok vagy a krampusz szerepébe. A gyerek kinyílik, mesél és közösen feloldható benne minden kétely - persze idővel.

Azzal meg legyünk bőkezűek és töltsünk velük minél többet! Fogjuk meg a kezüket és kísérjük el őket abba a mesébe, amelyet felépítettünk, hogy ne csak szerzői, de résztvevői is legyünk a játéknak. Higgyék el, megéri!

Szép karácsonyt, kedves Olvasóink! :)

A bejegyzés trackback címe:

http://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr814979817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.