Miközben egy gyerek cseperedik, olyan hatások érik, amelyekről az őt körülvevő felnőttek néha nem is tudnak. Vagy nem veszik észre, hogy mit adnak át a gyereknek, vagy egyszerűen azt hiszik, hogy a gyerek úgysem érti meg a dolgokat. Pedig ahogy a mondás tartja: nem hülye, csak kicsi.

gyerekrajz.jpg

"A gyerekek gyorsan tanulnak...Ne veszekedj otthon!"

 

Igazából én egy rém egyszerű családban nőttem fel az ország egyik eldugott csücskében. Most 28 éves vagyok, van egy húgom és a helyi autógyárban dolgozom. Megélek valahogy, nem mondom, hogy túl izgalmasak a napjaim, de azért élhetnék sokkal rosszabbul is. Azonban egy dolog nagyon nehezen jön össze: egy nő az életembe. Nem tartom magam csúfnak, talán még némi humorral is megáldott a teremtő, mégis úgy érzem, van valami teher mind a mai napig a hátamon, amit cipelek gyerekkorom óta. Hogy értsétek, mi a bajom magammal, leírok egy jelenetet gyerekkoromból.

Apám és anyám amióta tudom az eszem, marják egymást. Apám, ahogy reggel felkelt, már követelte a frissen gőzölgő kávét, anyám pedig ugrott, hogy elkerülje a kávé hiányából fakadó reggeli pofont. Inkább mindig felkelt apám előtt fél órával, hogy elkészítsen mindent, ami egy férfinak kell a munkába induláshoz. Olyan műsor volt ez, amit megszoktak az évek alatt. Anyám főz, apám számon kér, anyám kávét behoz, apám csatt... Akkor is volt pofon, ha a kávé csak pár percet késett, de akkor is,ha időben érkezett.  Emlékszek, mivel kis lakásban éltünk, egy másfél szobásban, a húgommal egy ágyban volt csak helyünk, a paplant így nehezen tudtam magamra húzni fülig, hogy ne halljam anyám arcán csattanó érdes tenyeret, és ne lássam, ahogy picit megtántorodik, és mintha mi sem történt volna, apám ölébe teszi tálcán a reggeli kávét, és köntösét megigazítva kimegy a konyhába.

Eddig három barátnőm volt. Mindhárom azért szakított velem, mert megütöttem őket. Tudom, hogy mindegy lenne az ok, de mégis elsült a kezem. Olyat tettem nem először, ami lehet, hogy a véremben van. Nem tudom türtőztetni magam, ha olyan konfliktusba kerülök egy nővel, amiben nyilvánvalóan nincs igaza. Sokat gondolkoztam azon, hogy tényleg apámtól "örököltem"-e ezt a viselkedést, tőle lestem el, vagy valóban a nők hozták ki belőlem az állatot, de valahol érzem, így egyedül fogok maradni. A megismerkedéskor még nincs gond, úgy három hónap elteltével telik be a pohár. Mindig kérdeznek valami olyat, ami kivágja a biztosítékot, nem értik, hogyha azt mondom, "nem", akkor az azt jelenti "nem", és ha kérdezik, hogy szeretem-e őket, nem elégszenek meg azzal, hogy "igen". Sokszor olyan ideges vagyok rájuk, hogy a falat ütném, azonban amikor meg bekattanok, akkor nincs velem szerencséjük. Kéznél van a kezem, eljár, de azért figyelek, hogy nem üssek nagyot. Csak annyit, amelyikkel elhitetem velük, hogy velem nem lehet lacafacázni.

Szerelmes típus is vagyok, azt hiszem, érteni is tudok a nők nyelvén, de megvallom nektek őszintén, néha azt érzem, már csak azért is el fog járni a kezem. Akkor is, ha nem tett senki rossz fát a tűzre, ha nem mert már valahogy belém égett, hogy egy pofon után csend lesz. Helyreáll a rend, és megnyugszik mindenki. Most tényleg magyarázni kell a nőknek, hogy a világ úgy lett teremtve, hogy le vannak osztva a feladatok? Én sem pampogok, amikor a barátnőm később jön haza, nem kérdezgetem, kivel volt, mert ha szeret, rendben van minden, ha meg nem, előbb-utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból...

Vagy valóban apámra kéne mérgesnek lennem inkább??? Mit gondoltok???

A bejegyzés trackback címe:

https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr464896807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hautecouture 2012.12.07. 10:00:29

"Apám és anyám amióta tudom az eszem, marják egymást. Apám, ahogy reggel felkelt, már követelte a frissen gőzölgő kávét, anyám pedig ugrott, hogy elkerülje a kávé hiányából fakadó reggeli pofont." - ez most vicc? Mert akkor ha lett volna egy ilyen otthon...:) ly.my/kavewebshop

tttthhh (törölt) 2012.12.27. 13:35:46

"Most tényleg magyarázni kell a nőknek, hogy a világ úgy lett teremtve, hogy le vannak osztva a feladatok?" - ezt komolyan így gondolod? ha igen, akkor nagyon nagy problémák vannak nálad. A világ nem így lett teremtve, ezt jobb, ha megpróbálod elfogadni és nem "magyarázod meg" ennek az ellenkezőjét senkinek. Még szerencse, hogy időben elhagytak téged ezek a lányok, és nem találtál olyat, mint az anyád, aki mindent eltűrt.
süti beállítások módosítása