A felhívásunkra érkezett a következő írás is, amely kicsit más szempontból közelíti meg a sikertörténet fogalmát.

Tudom, nem etikus dolog egy mediátor csapat blogjában a konkurenciát reklámozni, de a legnagyobb mediátor, lássuk be, mindenképpen az idő. Hiszen ez kellett a nagyszüleimnek is, hogy elfogadják egymást és a kapcsolatukat.

Ahogyan az vidéken akkoriban ment, még fiatalok voltak, amikor a szüleik úgy döntöttek, lagzi lesz. Az saját véleményüket senki nem kérdezte, így került az álmodozó szelíd nagyapám mellé egy radikális – talán házsártosnak is nevezhetnénk – és tűzrőlpattant menyecske a nagyanyám személyében. Nagyapám asztalosnak tanult, majd miután felszabadult a segéd sorból saját műhelyt rendezett be, ahol naphosszat alkotva az egész falut ellátta bútorokkal. Nagyanyám kezdetben a háztartást vezette, majd a frissen alakult TSZ irodán dolgozott gépíróként, igazgató, agronómusok, mérnökök dongták körül.

Talán nem meglepő, az ilyen alapra épített párostól minden este zengett a porta. Végigveszekedtek évtizedeket és három gyereket. Végigharcolták a rendszerváltást és az unokáik születését. Vitatkoztak este a tévéműsoron és reggel azon, mi legyen az aznapi ebéd.

A múlt héten voltam náluk utoljára. Egy szóváltás kellős közepébe csöppentem újfent. Éppen valami bulvár eseményen vitatkoztak teljes meggyőződéssel és hévvel. Leültettek, majd a jöttek a szokásos kérdések, na mi van velünk. Csillogó szemmel hallgatták a hazulról hozott történeteket. Miközben nem figyeltek magukra, a nagyanyám szelíd mozdulattal simította végig nagyapám kezét és fektette rá a sajátját, vállát évtizedes összhanggal döntötte az öregének.

Amikor befejeztem a történetemet, nagyanyám felállt, hogy kávét csináljon. Közben nagyapámra nézett és a támadó vipera halkságával suttogta: „Ha még egyszer kint hagyja nekem a tejet a sparheton...”

A nagyapám csendesen megvonta a vállát és egy rám villantott félmosoly kíséretében csak annyit mondott: „Ez nálunk már csak így van.”

Péter, Székesfehérvár

A bejegyzés trackback címe:

https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr564900630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása