2012.08.09. 21:43
Kispostásdi
Újabb üzenet érkezett a gyereken keresztül apától: "anya, apának nem tetszik a kabátom, amit te vettél nekem".
Először az ember elszámol tízig, aztán igyekszik az arcát rezzenésmentesen tartani, majd egy mély levegővétel után némi mosolyt facsarni az arcára, bízva abban, hogy a gyerek ebből nem vesz észre semmit...De ugye a gyerek nem hülye, csak kicsi...Nagyon nem hülye...A kabát mindennek az oka, bár érdekes, hogy ez a kabát milyen jó egy éve, hiszen védi a gyerek testét a hidegtől, passzol a sapkához, cipőhöz, ráadásul Verdás, és már egy éve az - mi kell még? És hirtelen egy nap alatt kiderült, hogy apának nem tetszik. És még valójában nem ez a gond, hanem az, hogy ezt elmondja a gyereknek. Nem, tévedek, még az sem baj, hogy elmondja, hanem az a baj, ami miatt az ember windows-a lefagy, nevezetesen, hogy hirtelen már a gyereknek sem tetszik.
Először az ember elszámol tízig, aztán igyekszik az arcát rezzenésmentesen tartani, majd egy mély levegővétel után némi mosolyt facsarni az arcára, bízva abban, hogy a gyerek ebből nem vesz észre semmit...De ugye a gyerek nem hülye, csak kicsi...Nagyon nem hülye...A kabát mindennek az oka, bár érdekes, hogy ez a kabát milyen jó egy éve, hiszen védi a gyerek testét a hidegtől, passzol a sapkához, cipőhöz, ráadásul Verdás, és már egy éve az - mi kell még? És hirtelen egy nap alatt kiderült, hogy apának nem tetszik. És még valójában nem ez a gond, hanem az, hogy ezt elmondja a gyereknek. Nem, tévedek, még az sem baj, hogy elmondja, hanem az a baj, ami miatt az ember windows-a lefagy, nevezetesen, hogy hirtelen már a gyereknek sem tetszik.
Majd jön a kontraüzenet, ami se perc alatt megvilágítja a kérdést és a kijelentést magát: "ja, mert apánál sokkal jobb van...amit apa vett, az sokkal jobb."
Észre sem vesszük olykor, hogy napok, órák leforgása alatt mi szülők remekül megvezethetjük a gyerekünket. Manipulálni próbáljuk szerencsétlent, miközben egymásnak üzengetünk hol bosszúból fakadóan, hol sértettségünk okán, hol pedig egyszerűen azért, mert ha már direktben nem tudjuk egymás torkát elvágni, felhasználjuk a gyereket arra, hogy hírvivő legyen, így véreztetve el lassan az egyik szülőt.
Ezek az apróságok korántsem olyan apróságok. Az üzenetnek a lényege nem más, minthogy fitogtassuk egymásnak, hogy ki mennyire tudja megvásárolni, meggyőzni a gyereket a saját igazságáról. A közös gyereket. Mert a válás utáni élet részben persze felszabadulás a közöstelenségből, ugyanakkor életfogytig tartó bilincs, a végén vasgolyóval, amelybe meglehetősen sokszor botlunk meg, akadunk bele, és sokszor ezért szinte már sebes a boka...húsbavágó.
Nagyon nagy érzelmi intelligencia szükséges ahhoz a szülők részéről, hogy egy 5-7 éves kisgyerek lelkivilágát a lehető legkisebb mértékben (persze ez idealista elképzelés) engedjék szétmaratni egy válás és az azt követő szülői kommunikációs csatározások által. Nagy kihívás a feleknek a válás utáni állapotok rendberakása, sok energiát igényel mindegyiktől, a gyereket is beleértve persze, de vannak olyan esetek, ahol valójában az egyik félnek egyáltalán nem szándéka ez, nem célja, sőt, a felszín alatt épp az ilyen kispostásosdikkal próbálja meg elérni a célját: megsemmisíteni a másik szülőt - mindenáron. Még akár a gyerek árán is...
És amivel a legaljasabb dolog játszani, az a gyerek lelke. Márpedig a cél olykor szentesítheti az eszközt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mintacsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr384689566
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.